Kiábrándult, üres, elkeseredett, tehetetlen Senki, porszemnyi. Tettrekészsége, ambíciói, elképzelései vannak. Fojtogat, mint a víz, a füst, a kéz, a kötél. Kezei meg vannak kötve, elméjét gátolják, céljai elé akadályt állítanak. Az Otthon a négy fal, a Világ egy üres tér. Porszemnyi, elkeseredett, tehetetlen Senki.
Holnap új nap virrad.
Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.
Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.
Egyébként nekem az A kis herceg jelentős mű fejlődésem szempontjából, ugyanis a jóval fiatalabb korban divatos emlékkönyvembe többek közt édesanyám is rajzolt. Mellé egy idézetet írt, ez az idézet olyan, amit sosem felejtettem el, annyira belém égett valamiért. Ilyen pedig kevés van. Még ha gyarlóságomban nem is mindig sikerül követnem a lényegét, attól még egyetértek vele. Ki ne tenné?
Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.
Ha valaki szeret egy virágot, amely csak egyetlen példányban létezik a csillagmilliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen, ha a csillagokra pillant. “Ott van valahol az én virágom” – gondolja magában. De ha a bárány megeszi a virágot: ez az ő számára olyan, mintha hirtelen valamennyi csillag kialudnék. És ez talán nem fontos?
Olyan titokzatos világ a könnyek országa.
A mindennapi csoda történt meg: álmodtak.
Egy sor, ami megragadta figyelmemet Kosztolányi Édes Annájában. E sor magában talán nem sok jelentéssel bír, meghatóvá csak egy illő kontextus által válhat, de valami mégis ott van benne, mert mégis kényszerít arra, hogy egy történetet fűzzünk köré. Az egyébként számomra nem túl tetszetős mű ezen egyetlen egy mondata miatt kapott említést.
Célok 2011-re:
nagyon jókat bálazni; leérettségizni angolból középszinten; eljutni Balatonra a többiekkel; megtanulni festeni és rajzolni jól; meg persze a tanulááás…; leadni az úszógumimból; továbbra is tanítani; a szingli létet is unom kicsit; valami normális koncepciót találni ennek a blognak; de mindenekelőtt: Élvezni az élet apró örömeit!
Nos, jelentem, a bálak nagyon jók voltak, az angolom 98% lett, Balatonon élveztem a nomád életet, és néha tanultam is. Tanítok is. Néha. A szingli-dologról most így nem mondanék semmit, azon kívül, hogy még most is az vagyok, de hát egy év alatt sok minden történt. Koncepciónak meg ott vannak a könyvekből kiragadott idézetek, amik számomra érdekesek, vagy közelállónak érzem magamhoz, vagy épp csak tanulságosak.
Hirtelen nem tudnám összegezni ezt az évet. Volt az év eleji hideg időszak meg minden, aztán tavasz, ballagások… Ó, igen, egy jó buli után 2 hónapos büntimet élvezhettem egészen nyár elejéig… Ami addig tartott, amíg szüleim el nem mentek 2 hétre Olaszországba. Hú, de jó is volt. Mármint az az önellátás, főzéstől (haha) takarításig, stb. Akkor érettségiztem is. Azután meg indultunk Balatonkenesére, és kitakarítottuk a pottyantóst Cicával, és szúnyogok meg legyek mellett aludtunk, amik tényleg csak alig zavartak. A fürdőszoba egy lavor volt, illetve a strandi mosdók, lent a hegy aljában. Kicsit úgy tűnhet, mintha rossz lett volna, de mindenki nagyon élvezte az egészet, és minden héten eszembe jut valami onnan, és remélem, jövőre is megyünk.
Még Balaton előtt eldöntöttük a lányokkal, hogy megyünk a SZIN-re. Hát mentünk.
A hőség és töménytelen por ellenére rengeteg jó élmény fűződik hozzá, elsősorban a koncertek. Például Carbonfools és Heaven Street 7, természetesen. Aztán minden estre a sátraink előtt ültünk és néztünk ki a fejünkből, majd felpattantunk és mentünk bulizni.
Ó, helló ősz, iskola. Évfolyamtársaink idén végzősek, nekünk meg még lesz egy évünk, hát nagyon jó. Nem. És nagykorú lettem! 😀 Aztán valahogy végülis elértünk, elértem erre a napra.
Azt hiszem, idén is írok egy listát a leg-ekről 2011-ben:
Legszebb nap: nincs egy darab ebből, a balatoni hét, SZIN, osztálykirándulás, szülinapok, napsütések, strandolások. Mind szép s jó volt.
Legrosszabb nap: ilyen sem volt, nekem nincsenek is rossz napjaim 🙂 Most hazudtam, de egyébként tényleg nem választok legrosszabbat, mert egyik sem érdemli meg. Ja de, tévedtem. Amikor rájöttünk, hogy jelentkeznünk kellett volna angol OKTV-re, mert amikor írtuk volna, akkor csak délután kellett volna bemennünk suliba, így előző nap át tudtunk volna menni Szegedre Carbonfools koncertre. De jó lett volna még pluszba így is megünnepelni a szülinapomat…
Legjobb buli: NEM a siófoki, habár olyan bulikban még nem volt részem. De SZIN-en jók voltak a koncertek, meg a szülinapozások. Csak a másnapot éljem túl, ez a lényeg…
Legszebb hely, ahol idén jártam: nem is voltam sehol. Mármint most tényleg nem. Bár a kenesei kilátó ott a Soós-hegyen kellemes hely, csak este nagyon szeles, főleg ha esős időszakban megy az ember. De a táj éjjal-nappal szép onnan.
Legviccesebb helyzet: SZIN-en az esték. Ahogy a sátrak előtt ülünk, és röhögünk a semmin, a fáradtságtól. Ja, és Kenesén amikor Robi monológjáról hangfelvételt csináltunk. Na, abban vannak aranyköpések… Ja, és a MINDÉG-ek órán.
Az év csodája: hogy túléltem 🙂
Az év meccse: a Jókai idén is hozta a várt szintet… De nem szoktam sok meccset nézni.
Az év tanulsága: Minden fejben dől el. Tavaly is, idén is! Ezért nem kerültem padlóra ilyen-olyan esetek után! Páran biztos unják már, hogy mindig ezt mondom, de attól függetlenül igaznak tartom. És a prioritások felállítása szintúgy fontos, mert amúgy is rend a lelke mindennek.
Legjobb koncert: Carbonfools! Heaven Street 7 kétszer is idén! Irie Maffia! Szabó Balázsék!
Legfontosabb feladat: interjúkészítés média órára. Sajnos az eredeti alannyal nem jött össze (Szabó Balázs), pedig a felkérésre igennel válaszoltak. Jó lett volna, érdekes embernek tartom, na mindegy.
Amit a legjobban vártam: szerintem egyértelmű. Unalmas lenne leírni, hogy Balaton meg SZIN. Viszont a szalagavatókat nagyon vártam még, meg a Ki Mit Tud?-ot, mert az egyik zsűri én voltam, és az fontos dolog.
Amit a legjobban várok: ismét csak a bálak, hogy végre legyen jogsim, a nyár, hogy meglegyenek az érettségik, SZIN…
Célok 2012-re:
Na, elkezdek készülődni estére. De hosszú lesz ez a nap…
Boldog új évet mindenkinek!
A szociális viselkedés íratlan szabályainak legcifrább áthágásai közé tartozik, ha adott személy, ki már nem mondható szomjasnak, csupán jókedvétől vezérelve előkapja falloszát. Ráadásképp megfigyeltem, hogy az aránylag zsúfolt helyiségben szerény társaságunkon kívül aligha volt bárki más szemtanúja az esetnek.
December 4-ig egy párszor meglátogatom a kiállítást, és mint tavaly, most is lehet számítani bejegyzésekre a művészekről, kiknek alkotásai (ismét) elnyerték tetszésem. Jövőhéten be is iktatom a naptáramba.
– Hadd szóljon! – Színesek az ünneplő ruhájukban a bejárat előtt erősítőként működtek. Fűrészporral felhintett lebuj volt, tenyérnyi dobogóján szorongtak a zenészek, és kalapban fújtak el a nép feje fölött. A nép meg rázott. Lepusztult lujzák kóvályogtak a fal mellett pongyolában, üres üvegek görögtek a majomsziget körül. A lucskos klotyóknak vezető sötét folyosón férfiak és nők dőltek a falnak, itták a whiskyvel vadított bort, és köpködtek.
Hát nem igaz-e, hogy az ártatlan gyermek hitre születik atyjának fedele alatt, aztán ráköszönt a kiábrándulás napja, amikor megtudja, hogy szegényen, vakon és pőrén kell áramlania az élet éjjelén, mint valami hajszolt kísértetnek?
Pusztul a világ.
Édes élet 