Archive | ez te vagy RSS feed for this section

a király a kis hercegnek / a hercegecske a rózsáknak

15 feb

Magunkon ítélkezni sokkal nehezebb, mint máson. Ha sikerül helyesen ítélkezned saját magad fölött, az annak a jele, hogy valódi bölcs vagy.

Szépek vagytok, de üresek. Nem lehet meghalni értetek. Persze egy akármilyen járókelő az én rózsámra is azt mondhatná, hogy ugyanolyan, mint ti. Holott az az igazság, hogy ő egymaga többet ér, mint ti valamennyien, mert ő az, akit öntözgettem. Mert ő az, akire burát tettem. Mert ő az, akit szélfogó mögött óvtam. Mert róla öldöstem le a hernyókat (kivéve azt a kettőt-hármat, a lepkék miatt). Mert őt hallottam panaszkodni meg dicsekedni, sőt néha hallgatni is. Mert ő az én rózsám.

Egyébként nekem az A kis herceg jelentős mű fejlődésem szempontjából, ugyanis a jóval fiatalabb korban divatos emlékkönyvembe többek közt édesanyám is rajzolt. Mellé egy idézetet írt, ez az idézet olyan, amit sosem felejtettem el, annyira belém égett valamiért. Ilyen pedig kevés van. Még ha gyarlóságomban nem is mindig sikerül követnem a lényegét, attól még egyetértek vele. Ki ne tenné?

Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán fontos, az a szemnek láthatatlan.

ken kesey

5 Sze

Vagy nézni a ködből kibukkanó kínos látványt, vagy belefeledkezni a ködbe.

Az embert mindig beleerőltetik vagy belelovallják valamibe, amit kéne vagy illene tenni.

Ja, lehet választani!

iszunk és ünneplünk

14 aug

Az erjesztett ital él, van fiatalkora, és egyre öregszik. Amikor megérik, el tudja pusztítani a Gátlás Szellemét, az Emberi Kapcsolatok Hiányának Szellemét, a Félelem Szellemét, az Aggodalom Szellemét. Ha azonban mérték nélkül isszák, fellázad, és elhozza a Vereség és az Agresszió Szellemét. Csak tudni kell, melyik az a pont, amit nem szabad átlépni.

Hát nem így van?

alef

12 aug

Az élet tapasztalatszerzés, nem pedig az élet értelmén való töprengés.

Azok vagyunk, akik lenni akarunk.

Aki a tapasztalataiból él, mindig  csak a régi válaszokat ismételgeti az új problémákra.

A szenvedés oka a vágy, nem a fájdalom.

Még ha ez a Coelho könyv is egy kicsit sablonos és ugyanarról szól majdhogynem, mint a többi, azért sikerült kiragadnom pár elgondolkodtató mondatot. Napi idézetek 😀

napi bölcsesség

8 máj

A női méltóság megcsonkítására végtelen számú módszer lehetséges.

(Akkor most gondolkozzatok el, hogy a dicső férfi természet hányféleképp gázolt bele a lelketekbe! Mert ugye volt annyi eszetek, hogy hagytátok. Lényeg a lényeg, legalábbis szerény véleményem szerint: mindig legyél egy lépéssel előrébb! Állj felette, te irányítsd az események menetét, csak hogy véletlenül se fájjon, ha eldobnak!  Mert a szerelem öl, butít és nyomorba dönt. – A Feministák című műsort hallották. [Érzelmi kirohanások egyike, amikor a rideg énem tör elő])

UPDATE: A hétvégén egy szóváltás során ráeszméltem arra, hogy a szerelmet csak azok fikázzák, akik vagy csalódtak valamiféleképp benne, vagy nincs rá abszolút szükségük. Azt hiszem, az utóbbi csoportba tartozok.

szeretni, ez is T.K.

5 máj

Kérdések, amiket akkor teszünk fel magunknak, amikor valaki azért hagy el minket, mert “túl sok” volt belőlünk (micsoda együgyű kifogás):

Mi az, hogy túl sok? Hogy úgy szereted, mint az életedet? Hogy ezt úgy is adod neki át? De hát lehet másképp? És akkor te most mit tegyél? Hogyan lépj tovább? De hát mit követtem el? Miért nem tudott jobban szeretni? Vagy miért nem hagyta, hogy szeressem én? 

közhelyek annyiszor jönnek ki a számon

11 ápr

Olyan jó azt hinni, hogy majd én megváltom a világot, meg ehhez hasonlók. Biztos én vagyok valamiféle kiválasztott, különleges szuperhős, akinek mindig minden sikerül. És én majd fényt hozok a sötétségbe, felnyitom a vakok szemét, és tavaszt hozok a hosszú tél után.

És olykor pedig szembesülök azzal, hogy a kudarc az élet része. Bár valamit nagyon próbálok, mégsem jön össze. Ilyenkor menthetetlenül belénk ég a tudat, hogy bármiféle erőfeszítés halálra van ítélve. Pedig csak tovább kell lépni, és erőt és energiát kell gyűjteni a megújuló energiaforrásokból. Legyen az a család, a barát, a tavasz vagy a csoki.

Vagy egyszerűen csak nem szabad feladni az út közepén, és menni kell, törtetni a cél felé, felkészülve bármiféle eshetőségre. Jóra s rosszra egyaránt. Ha pedig a rossz következik be, egyszerűen csak könyveljük el azt jó tanulságként, valamint gondoljunk arra, hogy

lesz ez még így se.

szösszenet

9 feb

Alábbi szösszenetet olvastam 5 perce egy számomra kedves blogon, és elgondolkoztam, hogy efféle helyzetekből milyen komikus szituációk születhetnének. Persze Isten óvjon az ilyen felsülésektől:

Hogy a szerelemből mi marad meg legtovább? Különösképp, amikor már az emléke is, úgy hiszed, elhalványult benned, a szeretlek szó még mindig a régi nevet görgeti maga mögé, oda sem figyelve, s neked erődet és agyadat megfeszítve kell összpontosítanod a pillanatra, hogy szerelmed nehogy az egykorvolt kedves nevén nevezd.

http://picapica.blog.hu/ 

notesz

2 feb

Felírtam egy mondatot, valószínűleg egy könyvben van benne, ami nincs előttem most, úgyhogy most én leszek az író. A mondat, illetve kérdés így hangzik:

Mit kell tenni azért, hogy a mai csoda holnap is folytatódjon?

Lilla úgy szokott örülni a csodáknak, mármint azoknak a hétköznapi, apró örömöknek, mint más egy új biciklinek. Mindig is úgy tartottam, hogy ezeknek az apró csodáknak az életben ugyanolyan jelentőséget kellene adni, mint a világmegváltó gondolatoknak. Ha nem vesszük észre őket, a hétköznapjaink beszürkülnek, és úgy fogjuk átszenvedni a hétfőt, csütörtököt, vasárnapot. 
Miért vagyok olyan derűlátó és optimista? Nagyképű lenne azt állítani, hogy megtanultam ezt meg azt életem során, mert ez a 17 év alighanem kevés, hogy tanítható bölcsességek pattanjanak ki fejemből. De mondjuk úgy, hogy volt alkalmam tapasztalni, és ügyesen rájöttem, hogy görcsölni a jelentéktelen problémákon nem érdemes. Fogtam magam, és – nem azt mondom, hogy a szőnyeg alá söpörtem őket – a tényleg fontos dolgokkal foglalkoztam. A kicsi problémák pedig vagy megoldották magukat, vagy olyannyira elvesztették jelentőségüket, hogy nem lett volna értelme ismét foglalkozni velük.
Még egy fontos dolog: merjük kimutatni érzelmeinket. Szerintem egyenesen hülyeség az a mondás, miszerint akkor is mosolyogj, ha szomorú vagy. Nem. Ha szomorú vagy, akkor sírj, panaszkodj a legjobb barátodnak; ne álarcot mutass a világnak, mert abba belebetegedsz. És amúgy is meglepő, hogy hányan sietnének rögtön, hogy támogassanak.
Én az érzelmek embere vagyok, sajnos vagy nem sajnos. (Persze ez nem jelenti azt, hogy az értelemé nem – sőt!) Néha talán hisztis egy kicsit, vagy túl érzékeny, de ezt a luxust megengedhetjük magunknak, normális keretek között persze. Egy kis önzőséget mindenki megadhat magának, hogy csak magával törődjön, és ne kelljen mindig más szavát lesnie, teljesen feláldozva ezzel a saját személyiségét. Mert abba ugye szintén belebetegedhetsz.

Ha összeáll minden, és a fontos összetevő, az optimizmus is megvan, akkor kijelenthető, hogy sikerül megőrizni a ma csodáját holnapra, vagy azutánra, vagy még továbbra akár. És még a boldogság keresésében is előreléphettünk egyet.

na álljunk csak meg egy kicsit

30 jan

Ugye nagy a félelem, hogy ezzel a sok káros dologgal tönkretesszük, elpusztítjuk a Földünket. De valamire rá kellett jönnöm; mégpedig ez egy teljes mértékben nagyképű kijelentés mind a környezetvédőktől, mind azoktól a politikusoktól, akik szívügyüknek érzik a környezet tisztántartását. Globális felmelegedés? Az bekövetkezne ígyis-úgyis, mert láttam a National Geographic-en, mi csak rásegítünk egy picit.

Hogy lehetnek ilyen önteltek? A bolygónk mindig erősebb volt, és mindig erősebb is lesz, mint mi. Nem tudjuk elpusztítani. Ha átlépünk egy bizonyos határt, majd ő söpör le minket a felszínéről, és létezik tovább. Miért nem mondják inkább úgy, hogy “ne hagyjuk, hogy a bolygónk elpusztítson minket”?

/Coelho/

Azért, mert ha azt mondjuk, hogy nekünk kell megmenteni a Földet, az hatalmat ad nekünk. És ugye elég szánalmasan hangozna az a tény, hogy a saját lakhelyünk bármikor (mert tulajdonképpen bármikor) elsöpörhet minket a felszínéről. De így legalább nem kell szembenéznünk korlátolt képességeinkkel és lehetőségeinkkel, nem tűnünk olyan tehetetlennek. Nagyképűek vagyunk.