Archívum | vasárnapok RSS feed for this section

vasárnap #4

22 máj

Sic transit gloria mundi. Így múlik el a világ dicsősége.
Valami frappáns történeten gondolkozok, aminek a végére igazán illene ez a mondat. Jelenleg csak arra tudok gondolni, hogy 15-16 évesen miért kell belemenni olyan megalázó dologba, amit később, miután kitudódik (mert ugye kifog), meg fognak bánni, úgy, hogy szánalmas hazudozásba kezdenek ismerőseik előtt. Mert hogy őt tőrbe csalták. Sőt, nem is ő volt az. Photoshop. Retus. Nem volt beszámítható állapotban. Megfenyegettek.
Szerintem meg csak hülye az ilyen. De tényleg, ha közönség előtt elégítesz ki orálisan egy utcagyereket, és még meg is engeded, hogy videóra vegyék, szerintem megérdemled a megbotránkozó, lenéző tekinteteket, amik végig rád fognak tapadni abban a 3 napban (amíg a csoda tart). És bizony, így múlik el a dicsőség.

Reklámok

vasárnap #3

24 ápr

Ez a vasárnap is teljesen ugyanúgy telt el, mint a legtöbb. Ugyanolyan ágybanfekvős, szürke, pizsamás és szemüveges nap, egy megérdemelt pihenő egy egyébként nem túl megerőltető hét után.
Már csak 11-et kell aludni, és angol érettségi. Oh!

Ken Follett írásaiban pedig van valami plusz, ami letehetetlenné teszi a könyveit. Az A titánok bukása is éppoly addiktív, mint az A katedrális, vagy annak folytatása volt. Jellemző módon ugyanúgy az utolsó 100 oldal a legizgalmasabb, mert tudom, hogy mindjárt kiderül minden, jön a nagy boldogság, és másnap pedig egyenesen hiányozni fognak a szereplők. Úgy érzem, az irodalom tanáromnak meglehetősen igaza volt, mikor azt mondta, hogy ha valaki Follett-et kezd el olvasni, utána már nem igazán fog találni más kedvérevaló olvasmányt… True story.

vasárnap #2

17 ápr

Az eheti tanulság, nos… Tulajdonképpen nem is tudom, mi volt. Talán, hogy nyitott szemmel kell járnunk a világban. És ezt most úgy mindenre értem.

Ez a hét is gyorsan telt el.

Holnaptól szerdáig, mindegyik napon, fél 3-tól mindenki gondoljon rám. Sok sikert, Lilla!

vasárnap #1

3 ápr

Fórumot kéne indítanom azon témában, hogy hogy éljem az életem, milyen döntéseket hozzak. Aztán felőlem bárki beleírhat, a felelősséget meg úgyis áthárítanám rá. A következményekkel dacoljon az ő lelkiismerete. Ha van olyan. De az egész életünket mások befolyása alatt éljük. Más befolyásolja a gondolkozásmódunkat, elveinket, öltözködésünket. Mások döntései hatással vannak az életünkre, ahogy mi is hatással vagyunk másokéra. Ez persze mindig is így volt, az ember társas lény, nem gondolhat mindig – és tényleg mindig – magára. Mert minden kapcsolatban áll mindennel. Kicsit olyan pillangóhatás szagú az egész, és komolyabban belegondolva, az is.
Egy ki nem mondott szó sok mindenen változtatna, ha kimondták volna. Egy meg nem tett lépés előre rengeteg új utat nyitott volna, ha meglépték volna. Egy meg nem evett csoki is ott csücsülne most az úszógumidon, ha megetted volna.