day 13 – Félelmek

13 jún

A magány, egyértelmű. Szerintem minden épeszű ember fél a magánytól, és nem úgy értem, hogy épp egyedül van otthon, hanem hogy ott belül érzi magát egyedül, mintha senkire se támaszkodhatna. Elnézve néha az embereket körülöttem, és hogy néha milyen magányosnak hiszik magukat, hát valami szörnyű. Meg ahogy mások hagyják ezt. Remélem nem tartozok közéjük, ugyanis nem fogom magamra azt mondani, hogy ilyen meg olyan szent vagyok, mert majd mások megítélnek (persze szigorúan csak a tetteim alapján! köszi).

Fulladásos halál. Vízben (vagy kint az űrben, hah). Ahogy lassan jön a halál, és menekülnél, de nem tudsz, mert nem tudsz levegőt venni a futáshoz. Csak percek kérdése, és vége. Viszont eszméletednél vagy, ezáltal tudod, mikor lesz vége. És igazából az ebből eredő kétségbeesés a legrosszabb része, nem is a halál. A haláltól én olyan tekintetben félek, hogy a szeretteim milyen szomorúak lesznek. Márpedig elveszíteni valakit… nos, az rossz. Idekapcsolódva, a ráktól is félek. Nem biztos, hogy lenne elég lelki erőm a legyőzéséhez.

Minden teremtmény, aminek több lába van négynél. Meg a férgek, nyilván. De szerintem ezt nem is kell ragoznom.

 

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: