day 11 – Ami miatt sírni tudnék

11 jún

Még sosem írtam úgy, hogy valaki itt alszik a szobámban mögöttem, mert egyedül valahogy felszabadulnak a gondolatok, de nem fogom elkergetni Cicát. 🙂
Az emberek ostobasága. Egyszerűen képtelen vagyok elviselni, amikor egy evidens dolgot nem bírnak felfogni vagy elfogadni, és ragaszkodnak a saját hülyeségükhöz. Ilyenkor jön a tehetetlenség érzete nálam, hogy hiába minden észérv, márpedig a tehetetlenségnél aligha van rosszabb.
A magány. Nem sokszor szoktam magányosnak érezni magam, és ha épp igen, akkor is általában bebeszélem magamnak, de az egyik legnagyobb félelmem az, hogy egyedül maradok. És itt nem egy üres lakásra gondolok, hanem arra, hogy nem érzem, hogy bárkire is támaszkodhatnék, vagy bármikor lenne valaki, akivel elmennék limonádézni egy jót, vagy ilyesmi. De szerencsére erre még nem nagyon volt precedens, sőt, és ezt le is kopogtam most.
De életvidámságomat nem sokszor vesztem el, most pedig épp szárnyalok, úgyhogy ez a téma itt most ki is fújt nálam.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: