vasárnap #3

24 ápr

Ez a vasárnap is teljesen ugyanúgy telt el, mint a legtöbb. Ugyanolyan ágybanfekvős, szürke, pizsamás és szemüveges nap, egy megérdemelt pihenő egy egyébként nem túl megerőltető hét után.
Már csak 11-et kell aludni, és angol érettségi. Oh!

Ken Follett írásaiban pedig van valami plusz, ami letehetetlenné teszi a könyveit. Az A titánok bukása is éppoly addiktív, mint az A katedrális, vagy annak folytatása volt. Jellemző módon ugyanúgy az utolsó 100 oldal a legizgalmasabb, mert tudom, hogy mindjárt kiderül minden, jön a nagy boldogság, és másnap pedig egyenesen hiányozni fognak a szereplők. Úgy érzem, az irodalom tanáromnak meglehetősen igaza volt, mikor azt mondta, hogy ha valaki Follett-et kezd el olvasni, utána már nem igazán fog találni más kedvérevaló olvasmányt… True story.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: