eső

19 Már

Szörnyen le tud lombozni az eső. Igen, ez az egyetlen fegyver, ami használható a felhőtlen optimizmusom ellen.

Ambivalens érzelmek gyötörnek, amikor a rég áhított dolog, vágyálmaim tárgya a kezeim között lehetne csupán egy mondattal. Megtenném, bár elveim mélyen ellenzik a tisztelenség e megjelenési formáját. Azzá válnék, ami soha sem akartam lenni, ami ellen mindig harcoltam, amit mindig is elítéltem. Viszont az önzőség nagy úr, és mivel minden emberfia önző legalább egy csipetnyit, így azon töprengek, hogy vajon nekem kijárna-e most ez a luxus. Csak mert belegondolva, mostanság túl sokmindenre fogtam rá, hogy ez csak az a kicsi, megérdemelt önzőség miatt van. A jóból pedig határozottan megárt a sok.
Tudod, imádok érthetetlenül fogalmazni. Imádok nem kitárulkozni az ismerőseim előtt. Egy idegent hamarabb bevezetnék a lelkem mélyebb bugyraiba, mint egy kedves ismerőst. Persze van néhány ember, aki úgy igazán ismerhet, de őket is egy kezemen tudnám megszámolni. És ez rendjén is van így.
Mert én teljesen elégedett vagyok azzal, ami körülvesz engem. Irónia nélkül.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: