notesz

5 feb

Tegnap este sírva aludtam el. Marley története és élete végéhez értem, és érzelmes lény lévén potyogtam a könnyeim hajnali háromkor. Tanulságos volt. Vannak fontosabb dolgok is az anyagiaknál, vagy hogy megmutassuk, hol állunk a szociális ranglétrán. A kutyák feltétel nélkül szeretnek, nem érdekli őket, hogy a gazdi mennyire gazdag, vagy mennyire néz ki jól. Szeretnek, ha viszontszeretik őket. Ha erre rájönne minden ember, akkor szebb világban élnénk.
Ez a feltétel nélküli odaadás egy érző lény iránt hiányzik az életemből. Bár Csabi halála mélyen megrázott, de ő nem tudta úgy kifejezni szeretetét (már ha egyáltalán…), mint egy kutya vagy egy macska. Én is meg akarom tanulni azt, amire Marley tanította meg a gazdiját.
Azt hiszem, szükségem van egy kutyára.

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: