20 okt

IV.

Ezalatt a fülváros egyik gyászlámpával világított utcájában egy feketébe köpenyedett férfi ólálkodott, kezében félemeletes fegyverrel, hogy hosszút álljon az utca lányain a háromkeresztes (fisz moll) kórért, amit tőlük kapott.
– Szájanként nyírom ki őket – morogta idénként. Olyan volt, mint egy fekete árnyék, vagy egy néger, ezen a sörét, ködös éjszakán, amint alattamosan kutatta követkőző áldotatát.
Elmélye gyermekkori emlékei között járt; felködlött benne egy homájas kép, apjáról és anyjáról, amikor elverték, mert megette a nővérét.
– Habókos vagyok – mondta, és hamar utánanézett a tájszótárban. – Egy ilyen éjszakán otthon volna a felyem. – Azzal bekanyarózott egy homáros mellényutcába, és észrevett egy fénypontot.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: