Anne Duffield példátlan ecsete

17 okt

Hagy osszam meg veletek, afféle sorozatként e héten, a történelem (egyik) legnagyobb zenészének, John Lennon-nak egyik rövid kis novelláját, amit az In His Own Write című kötetében adott ki. Rébíró Tamás fordítása alapján.

I.

Zsebnótaszómban úgy áll feljegyezve, hogy az Űr 1892-dik esztengelyének egyik homéros, téli napján történt az eset, egy platinás angol kisvárosban, fenn a messzi Évszakon. Miközben a reggelinél ülve ettünk, barátom Serló Holmész teflonüzenetet kapott. Nem szólt egy sót szem, de látszott, hogy gombolkozik, mert tűződő arccal állt a kandallóbér előtt, szívta papáját, és időnkéntelenül bepillantott a kezében tartott C. Gyulába. Aztán hirtelen különös fém villan a tekintetében, ahogy felém fordult.
– Arcizomadta, kedves Watson – mocorgott rám -, tudja-e, ki szökött meg a börtömlőből?
Ágyamban vidámgyorsan végigfutottak azok a bűnözők, akik nemrégiben szöktek meg, vagy esetlen megszöktek az egyházból.
– Eric Morley? – találtattam. Holmész a helyét rázta. – Zoxó Whitney? – kérődztem, de ő ismét német intett.
– Rygo Hargraves? – folytattam fáradhatatlanul.
– Nem, kedves Watsora, hanem ZOXÓ WHITNEY! – bömbölte, mintha a másik szobában volnék, pedig nem voltam.
– Honnan tudja, Homész? – suttogtam titokzajosan.
– Heringettét, kedves Watsora! – s ebben a szent pillangóban egy magas, szomorkáns arcú férfi ropogtatott az ajtón.
– Ez csacsis ő lehet, Watsora! – Elcsodáztam ezen a gyors, józan kivetkezésében.
– Hogy a csudában találta ki, Holmész? – kérdeklődtem, elámulva tudatlanságomat.
– A veremburáját, nedves Watsora – mondta, s kiverte a papájából a humuszt. Az ajtón a hirhedt Zoxó Whitney lépett be, szeszélyesen.
– Szökött ferenc vagyok, Mr. Holmész – zilálta, izzadottan fel s alá járvány a sznobában.
– Nyugodjon le, Mr. Whitney – szórtam rá -, mert még idegösszeröffenést kap.
– Maga csak doktóber Watsora lehet – nyögte. Barátom közben meredeken bámulta Whitneyt, arcán kölönös tekintéllyel, miközben szája összeszorult, orrcimpályája remegett, szemköldökét összefonta.
– Aggyeggy cigit, Zoxó – mondta Holmész hirtelen. Ránéztem kollégiámra, lemérve, hogy magyarázatát adja járatlan kitörésének; ő viszont nem adott jelet, kivéve legjobb lábának apró mozdulatát, mellyel Zoxó Whitneyt a földre teringette. – Aggyeggy cigit, Zoxó – ismetélte úgyszórvány hisztériszonyosan.
– Mi anya vaját művel, kedves Holmész – jegeztem meg -, az istenért, hangya abba, különben még bántani fogja szegény gyomorultat!
– Foglya be a fejét, vén idióma! – üvölgött Holmész, mint aki bosszankodik, és ismét lekevert valami jó nagyot Mr . Whitneynek. “Ez nem az a Serló Holmész, akit eddig ismertem” -gondoltam, meglepve barátom váratlan megmártozásától.

Reklámok

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: