Fáj a fejem

11 aug

Valahol hallottam egy történetet egy lányról meg egy fiúról, akik nagyon szerették egymást, mindennél jobban. De az idő múlt, és másra vágytak. A kapcsolatuknak vége lett, bár még mindig szerették egymást. A szabadság hiánya győzött most. De a reményt sosem adták fel, hogy egyszer majd újra együtt lesznek, együtt öregednek meg, és majd egy napon a koporsójuk egymás mellett lesz.
Elvoltak pár hétig így egymás nélkül, de mindig beszélgettek, és sosem titkolták el a másik elől az érzelmeiket. Hanem egy nap a fiú máshogy viselkedett. Nem érdekelte a lány. Legalább is úgy tett. Talán merész lenne kijelenteni azt, hogy még szereti, de úgy döntött, hogy ennek véget vet. Véget vet az álmoknak, a terveknek, a reménynek. Elmarta magától a lányt, fél óra alatt. Egyik napról a másikra, egyik pillanatról a másikra 180 fokos fordulatot vett a fiú véleménye.
S hogy mit csinált a lány? Elment fürdeni. Mert a víz gyorsan lemossa az addigra mindennapossá vált könnyeket…
Most dühös. Dühös a fiúra, magára, hogy még szereti, dühös a világon mindenre.

De a történet végét még én sem tudom. Senki nem tudja, csak találgatni lehet. Vajon beteljesedik az álom, vagy ez is el lesz felejtve, mint valami átmeneti hóbort…?

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: