Csak egy kicsit…

25 Júl

Néha, de tényleg csak néha olyan jó lenne, ha egyes emberek tényleg úgy kezelnének engem, mint aki pótolhatatlan és különleges. Persze minden ember pótolhatatlan és különleges is valamilyen értelemben, mert senki sem ugyanolyan, de valahol mégis mindenki hasonlít. De ez már egy másik téma.
Csak néha érezném azt, hogy velem élvezet beszélgetni, hogy jó engem ismerni, és szeretni is lehet. Valaki vegye észre, hogy a sablontulajdonságok mellett, mint például a kedves vagy bunkó, milyen is vagyok. Hogy mit is akarok magamtól és az élettől. Nem akarom azt érezni, mint oly sokan mások is, hogy egy csiszolatlan gyémánt vagyok.

Valakinek én akarok lenni a gyémántja, akinek csilloghatok, mert megérdemli, és éppen ezért a tenyerén hordoz, mert tudja, hogy egy kincs vagyok neki.

Reklámok

2 hozzászólás to “Csak egy kicsit…”

  1. kövidinka 2010. július 27. - 08:11 #

    Koh-i-Noor

    Nekem, különleges élmény olvasni a soraidat. A pólómra szitáznám a blog címedet 😉

    • lillla 2010. július 27. - 09:35 #

      Én vagyok apuci pici gyémántja 😀

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: