Egy a sok közül – iróniahegyek, szélsőségek

12 máj

Egy tizenévesnek legbelül az a vágya, hogy a szülei büszkék legyenek rá bármiben. Elvégre ezért próbál maximálisan teljesíteni az iskolában elsős kora óta. De nem volt elég, még többet kell, mert hát ugye ha nem színötös a gyerek, akkor biztos hülye. Így hát minden délutánja azzal telt el, hogy fejből megtanulta a tankönyvek tartalmát, tartalomjegyzékkel együtt. Persze olyan, hogy rajzolás, vagy festés, esetlegesen valamiféle szórakozás barátokkal, na olyanra nem maradt idő, de hát minek az? Emberi kapcsolatokkal semmire sem viszi az ember az életben, ugyebár. Végzős korára 6 érettségije volt, fele emelt szinten. Micsoda dísz az önéletrajzban! Egyetem valahol, bölcsész vagy jogász, netalán orvosi? A választás nehéz, mindenhova meg van a szükséges tantárgy a szükséges pontokkal. Mert ugye egész életét ezzel töltötte, hogy pontokat szerezzen. 30 éves korára 3 diplomája volt, ennek ellenére termékbeszerző-könyvelő-titkárnő posztokat töltött be egy ismert vállalatnál. Fizetése elég arra, hogy eltartsa magát és 2 kutyáját, akikre jobb híján alig tudott figyelni, mert a munka és pénzszerzés minden idejét lekötötte. Eltöltött így 20 évet, alkalmazkodva a világhoz, a gazdasághoz, de más valakihez nem tudott, mert azt súlykolták belé anno, hogy hiába akar képzőművészetire menni, vagy csillagász lenni, aligha vinné valamire is az életben, tehát csak dolgozott és dolgozott, mert a pénz ugye mindennél fontosabb. Nyugdíjba ment, fizette a számlákat, ereszcsatornát cseréltetett, etette a kutyáit, majd beült egy téli estén a kandallója mellé, és ahogy a tűz ropogott mellette, a fiatalságára gondolt.
Hogy jutott el idáig? Mindent tud a világról, a tudományokról, történelemről, természetről, de ezek alig érdekelték valaha is igazán (kivéve a törit, azt tényleg szerette). Sosem foglalkozhatott a festészetettel, a művészetekkel, csillagász sem lett belőle. Barátait elhanyagolta a “tudásszomja” miatt, senkije nem volt. Férj? Ugyan, csak a baj van velük, kinek is hiányzik a főzés, az összebújás, gyerekek, unokák, szerelem? Bárcsak ezzel foglalkozott volna, mikor fiatal volt. Bárcsak szórakozott volna eleget. És akkor megvilágosodott: hiába minden tudás és pénz, a boldogságot nem lehet vele megteremteni, ha nincs kivel megosztani.

Tessék, itt vannak az én szélsőséges nézeteim annak az ellentétjéről, ha az ember nem tanul naponta 2 órát délután. Nem vagyok buta.

Reklámok

5 hozzászólás to “Egy a sok közül – iróniahegyek, szélsőségek”

  1. kövidinka 2010. május 13. - 09:45 #

    carpe diem! ?

    2020. 08.21. 21:00h egy családanya áll a buszmegállóban, a cigerettáját már végig szívta. A busz megint késik, biztos zsúfolt lesz megint a munkásjárat. Legalább van munkája, igaz a 3. műszak miatt alig látja a családját, férje is állandóan morog, lehet van valami nője… Van még pár perce a buszig, a felhőtlen égre réved és eszébe jut, hogy tizenévesen csillagász is akart lenni, kézügyessége is volt, rajzolt, festegetett… már bánja, hogy nem hallgatott apjára: ha tanult volna napi 1-2 órát legalább a kedvenc tantárgyából, most akár befutott jogász is lehetne vagy diplomata ( sajnos, a csillagászathoz kell a matek, fizika is, ezeket pedig nagyon nem szerette), de egy 2 méteres távcsővel most nézegethetné a Szaturnusz gyűrűit a padlástéri műterméből…igen, hétvégén festeget – a városában már volt egy aukciós kiállítása is – az apja is licitált az egyik legjobban sikerült akvarelljére, az öreget nem csak a foci érdekli.
    – Van egy cigid, szivi?
    – Kopj le! – feleli. Már megint itt van ez a tahó, Még jó, hogy nincs egyedül, viszont így ülőhelye sem lesz…
    Most végezne az egyetemen: festőművész vagy grafikus, de a képzőművészetire bekerülni nagyon nehéz volt már akkor is. Kár, hogy anno nem járt utána hamarabb, hogy mi kell az alkamassági-felvételi vizsgához! A gimi 4 éve alatt kényelmesen felkészülhett volna, most nem kellene gályáznia, hogy meglegyen a tandíj a fizetős szakon.
    Itt a busz.

  2. lillla 2010. május 13. - 15:10 #

    Milyen szomorú, hogy a két fél csak szélsőségeket tud felhozni 🙂 Mindezt azért, mert olvasás nélkül nem tud elaludni a leányzó, szeret a barátaival lenni hétköznap IS, és persze mert nem mindennap írnak dolgozatot az iskolában. Szegény nem 3-as tanuló, és még 4-esnek se mondanám igazából, szóval nem hülye. Erről ennyit.

  3. lillla 2010. május 13. - 15:13 #

    Külön felhívnám a bejegyzés címére is a figyelmet, egyébként 🙂

  4. hellopetra 2010. május 15. - 19:43 #

    Ez érdekes…. Valóban nagyon fontosak az emberi kapcsolatok de a tanulás is, és persze jövő is… Szerintem mindenkinek van valamiféle rejtett álma, hogy mi szeretne lenni ha felnőtt lesz, mivel szeretné keresni a pénzét, de szinte sosem az lesz belőle, mint aki szeretett volna… Ezt azért mondom, mert valószínűleg én sem leszek az, aki szeretnék lenni… No de mindegy. Talán meg kell találni e kettő között az aranyközéputat… Lehetséges, hogy túl komolyan vettem ezt a bejegyzést, látván a címét. 😀 Puszi a fejedre.

  5. lillla 2010. május 16. - 00:06 #

    A figyelemfelkeltés volt a lényege, meg az elgondolkodtatás és ha ez sikerült, akkor már jó 😛

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: