Elmúlás

22 Már

Nem írtam az előző bejegyzésbe, direkt, de csütörtök óta most tudatosult bennem, hogy mi milyen szerencsések is vagyunk. Hogy nekünk az a legnagyobb problémánk, hogy valami dolgozat nem úgy sikerül, ahogy kéne, vagy a hőn áhított cipő túlságosan túllépi a megengedett keretet. Pedig hálát kéne adnunk ezért… Valakinek nem adatik meg az, hogy holmi apró dolgokkal, amik nekünk a világ vége lenne, foglalkozzon. Neki olyan gondja volt, ami a halálát okozta. És a legmegrázóbb az, hogy szomorúnak egyszer sem lehetett látni. Mert ő küzdött ellene, még másodjára is.
Talán épp ez az életvidámság az oka annak, hogy napok óta mindenki rá gondol, még az is, aki egyáltalán nem ismerte. Én sem, és most mégis olyan közelinek érzem. Ráébresztett arra, hogy az élet milyen rövid. Élvezni kell azt, amink van, addig, amíg lehet. Közhely, de amit ma megtehetsz, ne halaszd holnapra, mert nem tudhatod melyik nap lesz az utolsó…

Nyugodj Békében!

Advertisements

Egy hozzászólás to “Elmúlás”

  1. justinpéter 2010. március 23. - 22:57 #

    korrekt. nyugodj békében!

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: