Világszemlélet

15 Már

Épp egy tesztet töltök ki, és egy érdekes kérdés ugrott be. Mi az, ami vezet engem, miszerint élek? És elnézve a válaszokat, nehéz döntenem.
Olyat akarok alkotni, amivel a halálom után is emlékezni fognak rám. Nem csak a család és a barátok, hanem az emberek. Persze ez csak egy gyermeteg álom, nehéz lenne ilyet csinálni, de mindig is féltem attól, hogy egyszer feledésbe merülök. Mondjuk az is igaz, hogy ha már meghaltam, akkor nekem nem teljesen mindegy?
Ugyanígy valami maradandót szeretnék tenni, ami jobbá teszi ezt a világot, de mivel a lehetőségeim korlátozottak, és a környezetem sem túl szerencsés az efféle vágyakhoz, így lehet, hogy erről hamarosan le kell tennem.
Az előbb írtam, de igen, jobbá szeretném tenni a világot. Ha az egészet nem is, talán csak az én saját kis világomat. De mivel az eszközök ismeretlenek, és erős sem vagyok ehhez, így csak megpróbálom megtalálni azt a kevéske jót, ami itt van, és csak azt élvezem.
Ebből következik az, hogy minden megteszek azért, hogy jól érezzem magam, és mások is a környezetemben. Nem lehet csak úgy elhaladni úgy az apró örömök mellett. Ezeknek kell örülni, nem pedig a nagy dolgokra várni. Csak egyszer jönnének rá erre az emberek, és máris egy szebb világban élnénk.
Volt még egy lehetőség, ami tetszett, mégpedig szabadnak lenni. Határok nélkül. Na persze, kellenek korlátok, de nem a fejben. Nem akarom, hogy ott legyen egy magas fal, ami nem enged sehová sem továbblépni. Nem akarom, hogy azt érezzem, hogy fuldoklok, mert a fal nem enged tovább. A fulladástól félek a legjobban, mert olyankor tudod, hogy vége lesz, és nem tudsz ellene semmit sem csinálni. Szép lassan egyszer csak vége… Tehát kell az a kis szabadság, persze normális keretek közt.

Amíg ezt írtam, rájöttem, hogy hiába akarok valamit, a lehetőségeket is számba kell venni, meg az én adottságaimat, hogy mire vagyok képes, és mire nem. Nyílván nem az lebeg a szemem előtt, hogy mások szenvedésében találjak örömforrást, vagy a még nem létező családomat tartsam el, és elpusztítani sem akarok semmit. Ezeket a válaszlehetőségeket rögtön kilőttem. De mostanra úgy érzem, sikerült konzekvenciát levonnom. 16 év alatt sikerült rájönnöm, hogy mi kell nekem valójában. Ez nem más, mint…
Ha arra törekszek, hogy a világ szebb és jobb legyen, azáltal, hogy rájövünk,  hogy az apró dolgoknak kell örülni, ami az egész emberiségnek teljesen semmitmondó, de az egyénnek feldobhatja a napját, akkor azt csakis egy valahogy lehet elérni: a közvetlen környezetet ráébreszteni erre. Így már az én saját kis világom is jobb lesz. A boldogság szabad utat nyer, és még maradandót is alkothatok vele, mert hasznos dolog boldognak lenni, nemde?

A hétköznapi embernek elég csak ilyen kicsiben gondolkodni, mert egy csepp is növeli a tengert.

Reklámok

7 hozzászólás to “Világszemlélet”

  1. lightenedpietro 2010. március 15. - 11:32 #

    egy csepp is növeli a tengert – valóban – csak éppen rohadtul észrevehetetlenül :D. De ha felfordul egy olajtanker és kiömlik belőle párszáz littyó fekete arany, az egész világ felkapja a fejét. Ebből most következtetésképp azt vonsz le a mit szeretnél, mert ahogy leírtam kapásból eszembejutott 2 új dolog. 😀

    Ömm, kedvenc íróm, Dan Brown mondta :

    – Minden lehetséges, csak ami lehetetlen az tovább tart. –

    nemis tudjuk igazán mire vagyunk képesek.

  2. lillacsi 2010. március 15. - 11:41 #

    Észrevehetetlenül DE növeli 🙂

  3. Randall 2011. április 15. - 08:57 #

    Egyszerű, de nagyszerű gondolkodás. Ámde, amilyen egyszerű, olyan nehéz kivitelezni a mai világban. Az embert rengeteg negatív energia éri, gondoljunk csak bele, hogy milyen nehéz fenn maradni manapság, hiszen ahhoz, hogy létezhessünk, már elengedhetetlen kellék a pénz, enélkül az életminőség a kutya ürülék szintjére süllyed le. Továbbá a többi ember pesszimizmusa is ránk ragad, hiába ragyogunk, mint a Nap.
    Irigylem azon embereket kik erősek, kitartóak, és mindig pozitívak. Nálam ez lehetetlen, talán mert alapban is egy negatív személyiség vagyok, és pesszimista, mert amit látok a világban, és amit látok az emberek között, az csak elkeserít.

    • lillla 2011. április 15. - 18:37 #

      Nos, erre annyit mondanék, ami egyébként az egyik mottóm is, hogy: Minden fejben dől el! 🙂

  4. Axit 2011. november 29. - 19:57 #

    Értelmes lánynak tűnsz. Nem tudom miért tettél le róla, hogy jobbá tedd a világot egy kicsit nagyobb mértékben annál, hogy apró dolgokat értékelsz (persze ez is egy szép.. gesztus magaddal szemben, ha be tudod tartani).
    Úgy hiszem azért, mert nincsenek támogatóid ebbéli törekvéseidben, de szerintem a carpe diem hosszú távon nem járható út, ha egy kicsit körülnéz az ember a jelen gazdasági,szociális stb. helyzetben.
    Nem tudom,hogy igazam van-e, de én abban hiszek, hogy “… akik elég őrültek ahhoz, hogy megváltoztassák a világot, azok meg is teszik.” 🙂

    • lillla 2011. december 2. - 00:19 #

      Nem vagyok a carpe diem hű követője, de számomra amúgy sem a hedonizmust jelenti. Ez a bejegyzés elég régi ahhoz, hogy mondhassam, hogy azóta már változtam bizonyos dolgokban, de többnyire egyetértek még magammal 😀 Nekem az kell, hogy életem végén elmondhassam, hogy hát igen, jó napom volt, leszállhat az éj. A társadalom ugyanolyan tagja leszek, mint bárki más…

  5. Axit 2011. december 2. - 21:45 #

    Hmm…. értelek, és megértelek. Én talán egy kicsit túl empatikus vagyok ahhoz, hogy a körülöttem történő sok rosszat ignorálni tudjam, és ezáltal a jó dolgoknak, az eredményeimnek sem tudok eléggé örülni.

    Valamint az értékrendem, elveim sem olyanok, hogy a mai ifjúság tömegtevékenységeit élvezni tudjam.
    Talán ez az ami a meg nem értettséget szüli bennem a kortársaim iránt.

    Köszönöm a válaszod,és véleményed is. 😉

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: